Amikor csatlakoztam a bloggerképző kihívásához, azt gondoltam ez egy könnyű téma lesz.
Egyszerű róla írni…
Hát, nagyon nem!
Annyi gondolat fut át az agyamon…És nem regényt írok, hanem csak egy rövid bejegyzést egy témáról…
Az volt az érzésem, nem is lesz sem eleje sem vége , hiszen annyi minden kavargott a fejemben…
Az „okos világ”….
Egy színes világba röpít át , ami a munkám napjait nagyban meghatározza. Elérhető információk…Csodás inspirációk…Színek keverése…Új tervek készítése…Mind megannyi “csepp”, hogy végezzem a munkám…
Az alkotás, mely kitölti a munkám nagy részét, már nem lenne életképes a közösségi média nélkül.
Helyszíne egy virtuális térnek, ahol a fizikai termékem a rádió hullámok szárnyán el tud jutni bárkihez…
Színes világ, mint én vagyok. És igyekszem a legjobbat és a legtöbbet kihozni az okos eszközök adta lehetőségekből. A lényem és amit a világnak adni tudok az eljut az emberekhez, de közben amit adni tud azt veszi el tőlünk…
Veszélyes és hihetetlenül , egyre hosszabb időre „repülünk” át ebbe a virtuális, képzeletbeli világba…. Most csak egy picit nézek bele ide…Most a játékomat játszom,…csak 2 perc…Persze simán 20 perc lesz belőle…
Az elmagányosodás kezdete, pedig látszólag mennyi pozitív dolgot ad.
Tény, a munkám elengedhetetlen része lett. Fontos ott lenni minden közösségi média felületen, mert ha nem vagy ott, már nem is létezel….
Mennyi minden amit már el sem tudunk végezni „okos” cuccaink nélkül.
Hú! milyen nehezen szoktam hozzá!
10 éve- Miről beszélsz?
5 éve- már kezdem érteni.. 🙂
Ma- tanulom szakértőktől. Napi szinten frissítem az agyam… amíg bírom…
Ezzel szemben a gyermekeimet fokozottan figyelem és tanítom.
Elengedhetetlen, hogy a lehető leghamarabb el kell kezdeni megtanítani okosan használni az okos cuccokat…Mekkora feladat!
Nem is értettem mindaddig amíg lányom el nem kezdett jobban telefonhoz nőni. Hatalmas feladat volt észrevétlenül irányítani. Vagy elolvasni neki komoly veszélyekről cikkeket…
Emellett azt elérni, hogy az egyensúly megmaradjon a családi életben. Fokozottan oda kell figyelni, hogy mikor mondjuk: elég!
Ne engedjük, hogy az együtt töltött minőségi időt a kütyük átvegyék.
Hatalmas önuralom és fegyelem kell, hogy letegyük a kezünkből a telefonunk.
A kis pittyegéseket lenémítsuk…
Ne kapjuk fel ha „üzenet érkezett” csilingel…
Hanem….
Észrevegyük, ha rossz kedve van…
Öleljük át….
Este mesét olvassunk…
Főzzünk együtt…
A vacsorázzunk beszélgetve…
Hagyjuk nyitva az ajtókat…
Azt gondoljuk időnk tengernyi….
Majd holnap…
Majd később…
Mint a homok…gyorsan peregnek napjaink…
Vigyázzunk minden percére!
Éljük meg! Keressük szépségét!
Ne hagyjuk, hogy a virtuális lét elvegye a fizikai élet szépségét!
A lét apró csodákat rejt, melyet Isten rejtett el benne…Csak nyitott szemmel tudjuk észrevenni.
Az úton járva, ne csak egymás mellett, hanem együtt lépkedjünk.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: