Kivel cserélnék egy napra?
Elgondolkodtató, cserélnék-e egyáltalán?
Gondolataimat összeszedve, arra a döntésre jutottam, megosztom veled, mert lehet gondolkodtál már te is ezen és lehet ugyan az a véleményed, de az is lehet, hogy más.
Van-e olyan dolog vagy életstílus, más életében amit elcserélnék egy napra….?
Minden nap amit megélünk, a mi életünk. Perceink és pillanataink mind a mi életünk mostani és jövőbeni gondolkodásunk formálói. A mai perc alakítja a jövőt. Boldogságunk, vagy boldogtalanságunk alapjai.
A vágyak, a másik élete biztosan jobb, csak maguk az illúzió keltette képek.
Vajon más vágyik-e a mi életünkre? Vajon van-e valaki aki a mi helyünkben lenne?
Egy napunk, ami számunkra lehet unalmas, nyűgös, sokszor terhekkel teli, kívülről nézve lehet másnak álma…
„Ha az ember valamit szenvedélyesen kíván, vagy csak egy kicsit határozott vágyódás él benne utána, annyira “elhomályosul” ítélőképessége, hogy nem is sejti, mennyire ámítja önmagát.”
(Széchenyi István)
Mások életét hogyan ítéljük meg…A saját életünk megítélésének tükre.
Másnak könnyebb,
Neki biztos szerencséje volt… Mennyi ehhez hasonló mondat van még…
Frázisok…., holott mi a mi gondolataink keltik életre a „tökéletes” vagy ideális képet …
Mennyire nézőpont kérdése mi a boldogság, és mi az amit mástól irigyelhetünk.
„Az élet egy utazás. Rajtunk múlik, hogy miképp haladunk: csak áramlunk az árral, vagy követjük saját álmainkat.”
(Paulo Coelho)
Bármennyire gondoltam erősen mi is az amit kipróbálnék. Nem találok semmit. Nincs vágyam, vagy már elégedett vagyok? Lehet…De…,
Nem cserélnék senkivel egy napra sem!
Nem adnék egy órát sem oda csak, hogy átéljem milyen is a más élete.
Nem adnék egyetlen percet sem, amit nem a saját életemben élnék.
Nem adnék egyetlen ölelést, sem mosolyt és egy zsörtölődő estét, kamaszom hisztijét….
SEMMIT!
Hálaadással,megelégedéssel és megfelelő „bőség tudat” szemlélettel élem a napjaim.
Isten kezembe adott talentumával élve, nap mint nap számomra a legcsodálatosabb munkával telik a munkaidőm legnagyobb része.
A szabadidőm a családomé, amit semmi, de semmi másért egy napra sem rövidítenék meg, hogy más életét éljem egy napig.
Minden pillanatért hálaadással vagyok. Jóért és rosszért egyaránt. Nem cserélném el ….
Fura, ha valaki ezt a kérdést tette volna fel nekem évekkel ezelőtt, biztosan nem ez lett volna a válaszom. Biztos vagyok benne, hogy pont ennyi időnek kellett eltelni, hogy értékeljem azt a rengeteg áldást ami az életben nap mint nap ér. Megváltoztam, pontosan az elcserélhetetlen és megélt pillanatokkal…
Te? Cserélnél valakivel egy napra?
Megosztod velem?
Ölel, Honi.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: