Műanyagmentesen készülni az ünnepre?

Blogbejegyzésemben arról írok, hogy sikerül-e az év hátra lévő ünnepi része hulladékmentesen?

A mai trendek és oly divatosnak tűnő dolgok nélkül?

Sikerül-e betartani a már elég jól működő Zero Waste életstílust?

És, ha nem , Miért?

Rengeteg fotót, terméket és kelléket látok a közösségi média csatornákon, hogy:

“Vedd meg!”  Vedd Meg!”

Telis tele műanyaggal….gömbök, díszek, műfenyő, művirág, műszarvas, műhó, …

Hungarocell alap, gömb és forma…

Özönszám polifoam rózsák….rózsamacik…

Mert elvarázsol a rengeteg reklám, közösségi média megosztás.

Mégis megállítanálak!

Vajon, amit sikerül beszerezned 10.000.- Ft. körül, abban megvan-e ugyan az a hangulat, ami a meleg otthont, a szeretet, azt a hangulatot tudja adni , amit egy hulladék, és környezettudatos megoldás?

Sokat ötleteltem. Sok órát töltöttem új dolgok és alapok, majd kellékek kidolgozásán, elkészítésén.

Tudatosan keresem a környezet megóvására használható anyagokat. Így találtam két egyszerű anyagra: FA és GYAPJÚFILC. A fa is sok ötletemben újrahasznosított, de mindenképp lebomló. A gyapjú pedig alapból a természetesség alapköve. A birka hatalmas gyapjának feldolgozása, ami pedig az állat nyírásából nyerhető, neki semmi baja nem lesz tőle… 🙂 Már emiatt is pozitív…. A káros anyagok használatának csökkentése pedig a festék anyagok használata is lekorlátozva vizes fapácra és gyapjúfestékre… .

Tudom, apró lépések…

DE MINDEN KICSI LÉPÉS IS SZÁMÍT!

Megterveztem és elkészítettem egy fa alapot adventi asztaldísz elkészítéséhez..És ehhez kellékek és elkészíthető gyapjúfilc figurákat , díszeket…

A fa és a gyapjúfilc természetes alapanyagok. Elbomlanak, nem szennyezik a környezetet. Fontos volt számomra, hogy újra használható legyen, mint műanyag társaik. Variálható és cserélhető dolgokkal. Sokan mondják nekem: – Jó a tavalyi, kicsit feljavítjuk, változtatunk rajta.

Természetesen nem csillognak, nincs millió ragyogó csillámporral beszórva…

De elkészülve adja a ragyogó meleget. Azt a meleget ami a szívünk piciny szegletében van…

Lehet, te készíted el gyermekeddel, unokáddal…

Láttad már a ragyogó gyermeki szempárt a kezed alatt készülő alkotás láttán?

Láttad már ahogy megmutatja a szomszéd néninek? Vagy az oviban, suliban?

A “Nagyival csináltuk..” vagy ” anya és én egész este varrtuk..” mondatok sokkal, de sokkal többet érnek, mint bármi….

Én ma is megtapasztaltam, amikor a gyerekeimmel az iskolai Betlehem pályázatra együtt készítettük a pályamunkánk  🙂

Csodás dolog együtt nevetni …Nézd, milyen lett a bari feje!  🙂

Anya!! Anya!! – Még mindig nem jó a szakáll!!!

-Nem látod?!?! -Még nem áll jól neki!!!!

…és alakul…készülget..

A második óra végén, szólalok csak meg:

-Na mit hova ragasztunk?

Dilemma … egy kis topogás után, minden szereplő a helyére kerül…

A vége egy felejthetetlen este, és egy csoda szép alkotás. 🙂

-Szerintem anya, ezt ne vigyük fel a suliba!!!  🙂 🙂 -fintor és kacaj .

Már magam sem tudom mi legyen.

Te nem szeretnél ilyen estéket?

Már hol is tartunk az eredeti gondolattól…Hová lett a környezettudatosság?

Hol van a műanyagmentesség?

Egybeforrt, kicsit része lett az együtt töltött idő fontosságával.

Valahol a rohanás helyett a lassulás, a műanyag helyett a természetes, a “kütyük” miatti elmagányosodás helyett az együtt töltött idő…Ezek bizonyítják, hogy nem csak egy dologról van szó , hanem sok dolog összekapcsolódásáról. Minden az életünk része, ne hagyjuk kihullani a kezünkből az együtt tölthető időt…Így is sok idő megy el munkával, oviban, iskolában…Legyünk együtt!

Biztatlak Téged is!

Lépj most! Elkezdeni soha nem késő!

Válts a műanyag karácsony helyett, természetesre!

Megvásárolt mű adventi koszorú helyett hulladékmentesre.

A karácsonyi dekorációd is lehet ilyen. Készítheted te magad, de vásárolhatsz is nagyon sok dolgos kezű kézművestől. Értékeld, hogy városod karácsonyi vásárában ott vannak a kézművesek.

Vásárolj tőlük!

Ezzel őket támogatod, és nem a megannyi kínai kelléket tartalmazó műanyag alkotást.

Légy környezettudatos az ünnepi dekorációt illetően is!

Megoldható és még mesésebb ünneppé varázsolható!

Segítek neked!

Sablonokkal, letölthető elkészítési anyagokkal,

a  Facebook csoportomban élő alkalmakkal várlak szeretettel!

Csoda szép,  hulladékmentes, Zero Waste ünnepi készülődést kívánok!

Szeretettel ölel, Honi.

A szerelem és én…Én és a szerelem, avagy

történet arról, hogyan lehet egy válás után 9 évvel újra ugyan azt a párt választani.

Vagy „ami elromolhat el is romlik”- vagy mégsem? Meg lehet-e menteni egy házasságot, vagy hagyjuk veszni? Kezdjünk új életet,mert az menőbb? Vagy mentsük a szerelmünket?

Beszélhetünk magáról a házasságról.

– Persze, megint a házasság… – sok hü…e duma…

– Jó annak, akinek jó a házassága!!! – s legyintünk…

– Egyáltalán van még jó házasság? – és felhúzzuk a szemöldökünk.…

De visszakanyarodván eredeti témámhoz….

Hogyan is lehetséges 2× …és ugyan ahhoz

Lehetséges…. Ha szeretünk, és bátrak vagyunk.

Bátrak vagyunk és felvállaljuk hibáinkat, tévedéseinket, és tudunk újat kezdeni.

  Lehetséges-e a házasságot “jó” szinten tartani?

Erre az egyszerű választ, Gary Chapman, Egymásra hangolva című könyvében találtam meg.

” Az érzelmi egészséghez feltétlenül szükség van arra, hogy szeretetvágyunk be legyen töltve. Akkor érezzük magunkat biztonságban, ha társunk elfogad bennünket, és elszántan törődik jólétünkkel. A szerelemállapotában mindezt mélyen átéreztük, mintha a mennyországban jártunk volna. Csak akkor tévedtünk, mikor azt gondoltuk, örökké fog tartani ez az érzés………”-írja Chapman a könyv legelején….

Amikor feladjuk a “tűzijáték-feeling” és szívdobogtató “végre újra látom” érzések elmaradása után, és már semmi esélyét nem látjuk a házasságunk megmentésére – ekkor jön az “elválok” lehetőség, mely nem oldja meg a problémát, csak mint tudjuk újabb problémát szül.

De hányan esnek ebbe a hibába és estek előttünk is…

Mint én is…

Igen, elváltunk, mert úgy éreztem nem fordítható jobbra a közösen elkezdett életünk….Tény, hogy minden kapcsolatban vannak külső tényezők is melyek jobbra vagy balra befolyásolják a gondolkodásunkat, ezért mindig fontosnak tartom, hogy “utazzunk vissza” arra a pontra amikor kezdődött a közös élet….Amikor még a gondolat is elegendő volt, hogy szívünk hevesebben verjen…Vizsgáljuk meg akkori és mostani énünket. Vajon csak ő változott meg? Vagy mi is? Lettek hibái, amit addig nem vettünk észre? És nekünk nem lettek vajon?

Persze, minden új kezdethez két akarat kell…és Hit

Nekünk ez megadatott, hogy újra kezdjük. Össze házasodtunk, és ezután született meg két gyermekünk, akik mos 12 és 6 évesek…Két egyforma akarat, mert persze hiába akarja az egyik , ha a másik hajthatatlan. Ilyen voltam én is. 9 évre “kanyarodtam” el a férjemtől, és rá kellett jönnöm, egyik út sem az ami az én utam …Voltam látszólag boldog…és voltam nagyon mélyen, amikor azt hittem soha nem lesz jó…

  Ismerőseim, jól tudják Isten vezetett vissza a helyes útra… <3

Férjem , aki 9 évig várt rám, hogy végre rájöjjek, hol a helyem.

Minden nap hálát adok Istennek, hogy őt ilyen nagy hittel ajándékozta meg….Hitt benne, hogy visszatérek…

Azzal a kezdeti szerelemmel ami elindította közös életünk.

Fontos beszélni az ismerősökről is…

Természetes reakció és a statisztikák is elég elkeserítőek, de a legelmésebb tanács, hogy “Ne kezdj még egyszer ugyan azzal!”az 10 esetben 9-szer elhangzott. A ” Csak a töltött káposzta jó felmelegítve” az már napi szinten hallható mondat volt , tehát egy kicsit mélyponton lévő párkapcsolatot csak még jobban lehúznak a “jó tanácsok”…

Mit tanácsolok azoknak akik most mélyponton vannak?

Mindenképpen első : A KOMMUNIKÁCIÓ! Ezt szoktuk a legtöbbször elodázni…

És a szeretet

Persze amikor már sok bánat, keserűség és sértődöttség gyűlik össze bennünk, egy kissé nehéz a szeretetre gondolni…Pedig csak az igazi érzések képesek felülírni a tényeket.

Tapasztalatból tudom, nekem sem volt egyszerű egy nagyon csúnyára sikeredett válás után…, mégis amikor másképp láttam az egész közös életünket, olyan egyszerűvé vált….

” Aki a szeretet mellett dönt, arra törekszik, hogy társát mindig előnyben részesítse: ” A házastársad vagyok, ezért a te érdekeidet akarom szem előtt tartani.” ” De ez olyan unalmasnak tűnik!” – vetik ellen néhányan. “A szeretet, mint magatartásforma? Hol vannak a hullócsillagok, a színes léggömbök, a szenvedélyes érzelmek?  Hát a megérzések, a szemek csillogása, az áramütéssel felérő csókok, a szexuális izgalom?  Hová tűnik a bizonyosság, hogy a szerelemesem számára a világon mindenkinél fontosabb vagyok?” Nos erről szól ez a könyv. Hogyan tölthetjük be egymás mélyről fakadó szeretetigényét?……Ha társunk szeretet-tankja tele van, biztos lehet a szeretetünkben, s ez pozitív hatással lesz az életszemléletére és képességeinek kibontakoztatására ösztönzi. Üres szeretet-tankkal ellenben sötéten látja a világot, és képtelen lesz kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket.”

Ajánlom mindenkinek ezt a könyvet. Mindenkinek, azoknak is akik, csak egymást szeretnék jobban megismerni, de azoknak is akik most a kapcsolatuk mélypontján vannak….Nem lehetetlen újra kezdeni, vagy folytatni…

Itt vagyunk mi példaként!

Szeretettel ölel, Honi.

Hol élsz? Ott ahol születtél?

Jól érzed magad? Vagy változtatnál?

   Egy téma, ami engem sokat foglalkoztat. Leírni még nem írtam le a gondolataimat erről, így köszönöm, hogy a bloggerképző kihívásában Ada megadta ezt a témát.

   Tény, hogy „röghöz kötött” vagyok. Mesélek a szülővárosomról, miért is szeretem. Én milyen volt, a nyáron amikor a családommal nyaraltunk a saját városunkban ahol élünk.

   Debrecenben születtem. Nem éltem soha más városba. Ide köt minden emlékem, szüleim, nagyszüleim, iskoláim, szerelmeim, életem…

Családfa kutatásom eredményeként , óriási volt a felismerésem, hogy régi 1800-as évekből származó térképen megtaláltam a bejegyzett nevet , a feltüntetett lakcímen…. Olyan érdekes, kézzel fogható kapocs lett ez a múlttal, az ősökkel, akiket nem ismertem…Csak nevek voltak egy születési anyakönyvi kivonaton. És egyszer csak ott állt a szemem előtt…. Bizonyíték és tény…

Összekapcsol…

Valahol, térben, időben…lélekben….

Szeretem Debrecen minden részét. Csodás épületeit… Történelmét…

Szeretem … pedig cívis…. Fura gondolkodással…Maradiságnak nevezte Petőfi…

Lehet, pedig ha maradi akkor hogy is indulhatott Debrecenből a reformáció….

Mulattató és elgondolkodtató…

De tényként ,kézzel fogható” magyarázatként ott a Kálvin téri Lícium fa…. Mely történethez kötött , ami így hangzik:

„Ennek a fává nőtt iszalagnak a neve Licium halimifolium –, vagy amint a magyar mondja: „ördögcérna”, „sem fű, sem fa”. Ebben a növésében természeti ritkaság. A debreceni hagyomány szerint a reformatio lánglelkű apostola Bálint pap vitázott egy Ambrozius nevű katholikus pappal. A vita hevében Ambrozius letört egy licium galyat és kacagva leszurta a földbe mondá: „Akkor lesz ebből a vallásból valami, amikor ez fává nő!” Bálint pap rendületlen hittel válaszolt: „Akkor fa lesz belőle!” És csakugyan fa lett belőle. A református vallás is Debrecenben lett a legvirágzóbb. Tény az, hogy a papi lakás, melynek ablakát beárnyékozta, 1764-ben épült Szilágyi Sámuel püspök számára, a Méliusz által lakott plébánia helyén. Az ablak előtt kiskert volt és ebben nőtt a licium.”

  A „Kálvinista Rómának” nevezett város szerintem sokat adott az országunk történelméhez.

Egy biztos, minden oldalát szeretem. A régi épületeit, az azokhoz fűződő történeteket… Nagytemplom, Kollégium…

A Lícium fától fotóztam, amikor a nyáron úgy döntöttünk, hogy nyaralunk. A saját városunkban. Úgy, hogy megnézünk mindent mintha csak látogatóba jöttünk volna…Bevallom nagyon élveztük…

Bejártunk tereket, utcákat.

Akkor volt a Karnevál hete…

Kimentünk a Nagyerdőre….

    A nap végén a gyerekeim azt mondták, hogy rég nem érezték ilyen jól magukat.

Másképp néztek akkor mindenre. Minden szokott útra, az iskolájuk utcájára.

A minden nap látott házakra.

Igaz, meg-megálltunk, és történeteket meséltünk…

   De csodás volt, hogy lelkesedtek…

Milyen jó, hogy a város felfedezéséhez nem kellett órákat utazni…

Nem kell szállást keresni.

Elgondolkodtató, hogy sokszor több 100 kilométert teszünk egy-egy új élményért, és van olyan,hogy a saját környezetünkben nem is nézünk igazán szét…

Van egy mai , debreceni írónő, akinek csodás versével köszönök el…

Városom: Debrecen

Nincs körötte hegy se domb,
se szakadék, nincs folyója.
Széles útját kettészeli
a villamos vonala,
Állomástól Nagyerdőig
egyenesen visz az útja.
Főterét a Nagytemploma uralja,
s a harang hangját
a szél Hortobágyig elfújja.
A Kollégium öreg padját
egykor Nyilas Misi koptatta,
Csonka templomának tornyát
egy szélvész elfújta.
Természeti csodákat
nem találsz itt idegen,
de régi korok hangulatát
sétád során megéled.
Városom! Karneválod
nem “Riói”, csendesebb!
Illatozó virágkocsik
öregbítik hírneved.
Ősszel a természet
lecsendesül, megpihen,
a világ sok-sok szegletéből
megtelik az Egyetem.
Magyar nóta, régi nóta
megénekelt Nagyerdő,
hol cívisváros lakóinak
nyughelye a temető.

(Tóth Irén)

Nézz szét nálunk, ha még nem jártál erre…

Ajánlom, mert szeretem…

Ölel, Honi.

2024, vajon mit tartogat nekem?

5 évre mit lehet tervezni?

Vajon milyen lesz az életem?

Csodás téma , amit köszönök Adának!

       Mai eszemmel ha visszagondolok öt évvel ezelőttre, és akkor kellene megmondanom, hogyan látom magam 5 év múlva…. Bizony teljesen más képet látnék, mint aki ma vagyok…

„Próbáld meg újra! De ezúttal Istennel.”

Rám nézve mennyire igaz ez az idézet.

    Bár vitatkoznék ateista gondolkodásúakkal, hogy mennyire fogadjuk el Isten vezetését és jelenlétét az életünkben.

Te hiszel Istenben?

    Hiszel-e abban, hogy tőled függetlenül is alakulhat az életed? Vagy meg vagy győződve arról, hogy tőled függ, hogy az életedben mi történik.

Én hiszek Isten gondviselésében és irányításában.

Hiszek abban, hogy ami számomra rossz volt az elmúlt 5 évben az is a javamra vált, illetve arra fordította az életemet amerre az Ő útja vezet.

Tudom, ha nem hiszel Istenben, fura amit most leírok.

Áldott vagyok.

Csodálatos családom és gyermekeim vannak.

                                            DE!

   Volt egy nagyon komoly nőgyógyászati műtétem. Ennek már 4 éve.  Fenekestől felforgatta az életemet.

Nemcsak az enyémet…az egész családomét.

   Utána már nem tudtam a munkahelyi feladataimat ellátni…sok-sok nehézség követte a műtétet… Újabb cisztákat „növesztettem” és semmi más nem volt okolható, csak a munkaköröm….

Vagy mégsem? Vagy volt valami láthatatlan…megfoghatatlan….

   Ha Isten – természetesen hívő szememmel nézve – akadályokat gördít elénk, vagy megengedi a rosszat, akkor nagyon tud fájni…nehéz olyankor hálás szívvel lenni.

Visszanézve, csak a jót látom. Azt, hogy ahogy átalakult az életem az volt a lehető legjobb ami történt velem.

Jó, hogy ott vagyok most ahol, és ott tart az életem ahol…

    Tudom, hogy az Ő vezetésével sikerül az életemet és vállalkozásomat boldogabbra és egyre magasabb szintre emelni.

                                                                                                                                                                                   Fotó: Honória Színes Ötletek

„ Ha hiszel nem válnak könnyebbé a dolgok, csak lehetségessé.”

(vö: Mk 9, 23)

Hogy mi lesz velem 5 év múlva?

   Istennél van elrejtve , és Rá bízom az életem.

Ha arra gondolok,mit szeretnék?

Hú! Lánykám érettségire készül…Kisfiam 12 éves lesz…

Szeretném ha anyukám és apukám velünk lenne…

Azt hiszem látszik maximális családcentrikus lelkem…

A vállalkozásomat a fő célkitűzésemre elérve látom,  vagyis már megnyitottam az ország első gyapjúfilc virágboltját…Boldogság lenne!

És te?

Hol látod magad 5 év múlva?

Gondolkoztál már rajta?

Meg is oszthatod velem kommentbe!

Szeretettel ölel. Honi.

Amikor csatlakoztam a bloggerképző kihívásához, azt gondoltam ez egy könnyű téma lesz.

Egyszerű róla írni…

Hát, nagyon nem!

Annyi gondolat fut át az agyamon…És nem regényt írok, hanem csak egy rövid bejegyzést egy témáról…

Az volt az érzésem, nem is lesz sem eleje sem vége , hiszen annyi minden kavargott a fejemben…

Az „okos világ”….

Egy színes világba röpít át , ami a munkám napjait nagyban meghatározza. Elérhető információk…Csodás inspirációk…Színek keverése…Új tervek készítése…Mind megannyi “csepp”, hogy végezzem a munkám…

Az alkotás, mely kitölti a munkám nagy részét, már nem lenne életképes a közösségi média nélkül.

Helyszíne egy virtuális térnek, ahol a fizikai termékem a rádió hullámok szárnyán el tud jutni bárkihez…

Színes világ, mint én vagyok. És igyekszem a legjobbat és a legtöbbet kihozni az okos eszközök adta lehetőségekből. A lényem és amit a világnak adni tudok az eljut az emberekhez, de közben amit adni tud azt veszi el tőlünk…

Veszélyes és hihetetlenül , egyre hosszabb időre „repülünk” át ebbe a virtuális, képzeletbeli világba…. Most csak egy picit nézek bele ide…Most a játékomat játszom,…csak 2 perc…Persze simán 20 perc lesz belőle…

Az elmagányosodás kezdete, pedig látszólag mennyi pozitív dolgot ad.

Tény, a munkám elengedhetetlen része lett. Fontos ott lenni minden közösségi média felületen, mert ha nem vagy ott, már nem is létezel….

Mennyi minden amit már el sem tudunk végezni „okos” cuccaink nélkül.

Hú! milyen nehezen szoktam hozzá!

10 éve- Miről beszélsz?

5 éve- már kezdem érteni..  🙂

Ma- tanulom szakértőktől. Napi szinten frissítem az agyam… amíg bírom…

Ezzel szemben a gyermekeimet fokozottan figyelem és tanítom.

Elengedhetetlen, hogy a lehető leghamarabb el kell kezdeni megtanítani okosan használni az okos cuccokat…Mekkora feladat!

Nem is értettem mindaddig amíg lányom el nem kezdett jobban telefonhoz nőni. Hatalmas feladat volt észrevétlenül irányítani. Vagy elolvasni neki komoly veszélyekről cikkeket…

Emellett azt elérni, hogy az egyensúly megmaradjon a családi életben. Fokozottan oda kell figyelni, hogy mikor mondjuk: elég!

Ne engedjük, hogy az együtt töltött minőségi időt a kütyük átvegyék.

Hatalmas önuralom és fegyelem kell, hogy letegyük a kezünkből a telefonunk.

A kis pittyegéseket lenémítsuk…

Ne kapjuk fel ha „üzenet érkezett” csilingel…

Hanem….

Észrevegyük, ha rossz kedve van…

Öleljük át….

Este mesét olvassunk…

Főzzünk együtt…

A vacsorázzunk beszélgetve…

Hagyjuk nyitva az ajtókat…

Azt gondoljuk időnk tengernyi….

Majd holnap…

Majd később…

Mint a homok…gyorsan peregnek napjaink…

Vigyázzunk minden percére!

Éljük meg! Keressük szépségét!

Ne hagyjuk, hogy a virtuális lét elvegye a fizikai élet szépségét!

A lét apró csodákat rejt, melyet Isten rejtett el benne…Csak nyitott szemmel tudjuk észrevenni.

Az úton járva, ne csak egymás mellett, hanem együtt lépkedjünk.

Az életed idejét jól oszd be! Ne bújj a képzelet világába!

Éld meg!

Ha nehezedre esik is, próbáld meg!

Beszélj!

Ölelj!

Meglátod újra azt amiről már azt hitted elveszett….

Szeretettel ölel, Honi.

Kivel cserélnék egy napra?

Elgondolkodtató, cserélnék-e egyáltalán?

Gondolataimat összeszedve, arra a döntésre jutottam, megosztom veled, mert lehet gondolkodtál már te is ezen és lehet ugyan az a véleményed, de az is lehet, hogy más.

Van-e olyan dolog vagy életstílus, más életében amit elcserélnék egy napra….?

Minden nap amit megélünk, a mi életünk. Perceink és pillanataink mind a mi életünk mostani és jövőbeni gondolkodásunk formálói. A mai perc alakítja a jövőt. Boldogságunk, vagy boldogtalanságunk alapjai.

A vágyak, a másik élete biztosan jobb, csak maguk az illúzió keltette képek.

Vajon más vágyik-e a mi életünkre? Vajon van-e valaki aki a mi helyünkben lenne?

Egy napunk, ami számunkra lehet unalmas, nyűgös, sokszor terhekkel teli, kívülről nézve lehet másnak álma…

„Ha az ember valamit szenvedélyesen kíván, vagy csak egy kicsit határozott vágyódás él benne utána, annyira “elhomályosul” ítélőképessége, hogy nem is sejti, mennyire ámítja önmagát.”

(Széchenyi István)

Mások életét hogyan ítéljük meg…A saját életünk megítélésének tükre.

Másnak könnyebb,

Neki biztos szerencséje volt… Mennyi ehhez hasonló mondat van még…

Frázisok…., holott mi a mi gondolataink keltik életre a „tökéletes” vagy ideális képet …

Mennyire nézőpont kérdése mi a boldogság, és mi az amit mástól irigyelhetünk.

„Az élet egy utazás. Rajtunk múlik, hogy miképp haladunk: csak áramlunk az árral, vagy követjük saját álmainkat.”

(Paulo Coelho)

Bármennyire gondoltam erősen mi is az amit kipróbálnék. Nem találok semmit. Nincs vágyam, vagy már elégedett vagyok? Lehet…De…,

Nem cserélnék senkivel egy napra sem!

Nem adnék egy órát sem oda csak, hogy átéljem milyen is a más élete.

Nem adnék egyetlen percet sem, amit nem a saját életemben élnék.

Nem adnék egyetlen ölelést, sem mosolyt és egy zsörtölődő estét, kamaszom hisztijét….

SEMMIT!

Hálaadással,megelégedéssel és megfelelő „bőség tudat” szemlélettel élem a napjaim.

Isten kezembe adott talentumával élve, nap mint nap számomra a legcsodálatosabb munkával telik a munkaidőm legnagyobb része.

A szabadidőm a családomé, amit semmi, de semmi másért egy napra sem rövidítenék meg, hogy más életét éljem egy napig.

Minden pillanatért hálaadással vagyok. Jóért és rosszért egyaránt. Nem cserélném el ….

Fura, ha valaki ezt a kérdést tette volna fel nekem évekkel ezelőtt, biztosan nem ez lett volna a válaszom. Biztos vagyok benne, hogy pont ennyi időnek kellett eltelni, hogy értékeljem azt a rengeteg áldást ami az életben nap mint nap ér. Megváltoztam, pontosan az elcserélhetetlen  és megélt pillanatokkal…

Te? Cserélnél valakivel egy napra?

Megosztod velem?

Ölel, Honi.

Szia!

Magazinnal készültem neked.

Pici lett, de benne van minden…

Minden gondolat amiről ma keveset hallunk,

mert a “tökfaragós” Halloween zaja elnyomja azt ami igazából fontos…

Szentimentális vagy régimódi gondolatok?

– DÖNTSD EL TE!

Recept….és egy csipetnyi őszi hangulat….

Jó kikapcsolódást!

Katt ide: Hálaadással…

vagy a képre:

Hálaadás zöldségekkel

Örülök, ha megnézted!

Ölel, Honi.

Szia!

Itt a tavasz!!! –Vagyis a lelkünkben ,

mert ha az ablakon kinézel ezt látod:

De semmi gond!

Varázsolj magadnak egy kis tavaszt az asztalodra!

Tedd a vázádba és nevesd ki a telet!

Készítsd el ezt:

Bármilyen színben, számban…

csak a fantáziád, és türelmed kérdése

hányat és milyen színben készítesz…

A szabásmintát itt találod:

Nárcisz és tuli szabásminta.pdf (111,9 kB)

Az élő elkészítését itt találod:

Csatlakozz a Facebook csoportomhoz:

www.facebook.com/groups/468684400180382/

Keress nyugodtan! Bármikor elakadsz, segítek!

Ha megtetszett, de elkészíteni nem tudod, de szeretnéd megvásárolni,

Itt megtalálod:

www.honoriafilceskellek.hu/termek/fv0001-tulipanok-es-narcisz-egy-csokorba

Köszönöm, hogy itt vagy velem!

Csodás alkotást!

Üdv, Honi.

Szia!

Kicsit régen jelentkeztünk…Sokat dolgoztunk…

Most nagyon sok munkánk van a Geroni Gombok tulajdonosával, Veronikával közös magazinunkban…

Még tavaly, lehet emlékeztek rá, elkezdtünk ősztől magazinokat készíteni..

Gondolkodtunk azon, hogy kimondottan az általunk is szeretett és nagyon kedvelt anyaggal

a filccel fogunk foglalkozni….

Sok-sok megbeszélés és egyeztetés után elkészült közös magazinunk a

Filc DIY magazin

Mindent szerettünk volna megosztani veled…

Akik nem ismernek minket azoknak egy kis ismertető rólunk…

Majd, kreatív oldalakat “hoztunk össze” fotókkal, hogy bárki el tudja készíteni.

Élő alkotói óránk van a Facebookon : ITT

Minden szombaton készítünk valami ötleteset, izgalmasat…  🙂

Megosztani veled, hogy amiből mi dolgozunk azt te is meg tudd vásárolni tőlünk,

jelenleg: 2 DB

-10% kedvezményes kupont találsz a magazinunkban

Ha pedig nyereményért szeretsz játszani, 3 kérdéses játékunkban részt veszel ajándékot nyerhetsz.

Ezt is a magazinban találod, ahol még ingyenesen letölthető húsvéti dogokat is elhelyeztünk…

Nézd meg! Szerintem érdekelni fog!

ITT TALÁLOD A MAGAZINT

Szeretettel fogadd tőlünk!

Immár hagyományt szeretnénk teremteni, így várd a magazinunkat minden hónapban!

Jó szórakozást és csodás alkotást!

Üdv, Honi.